Ismerős a tehetetlenség érzése? Találkoztál már vele?
Nekem ez a visszatérő működési módom a tanult tehetetlenségből fakad. Velem van, hozom a múltamból.
Nagyon nehéz kapcsolatnak indult, és legszívesebben megszabadultam volna tőle.
Nem így történt. Ehelyett nálam apró lépésekben az elfogadás érzése született meg. Már egy ideje barátságosan tudok fordulni ezen részem felé is. Átalakult a hozzáállásom, így a viszonyunk is megváltozott. Sok játékom szólt erről, és minden felismeréssel egy lépéssel közelebb kerültem az elfogadáshoz. Van, akinél egyből átvált a kapcsoló. Nekem több idő kellett. Mindenkinél máshogy történnek a dolgok, és mindenki csak a saját útját tudja járni, a saját lépéseit tudja megtenni. Ezen az úton megtanultam felismerni, engedni, megengedni, türelemmel kivárni, átölelni magam, és hagyni elcsendesedni ezt az állapotot. És mindvégig kapcsolódni ahhoz a részemhez, aki már tudja, hogy mindez elmúlik, és milyen döntéseket kell hozni, milyen lépéseket kell tenni ennek érdekében.
Ez az én szomatodrámás önismereti utam egy meghatározó része dióhéjban, amely a mai napig (és ezután is) formál. Segít kapcsolódni ahhoz a felnőtt részemhez, aki már tudja, hogy a tehetetlenség érzésében is felelősséggel tartozik önmagáért és tetteiért. Türelemmel, önostorozás, önsajnálat nélkül (vagy csak sokkal kevesebbel, mint azelőtt) kivárja, amíg ez az állapot elcsitul, átformálódik.
Lehet, hogy ezeket a sorokat olvasva arra a megállapításra jutsz, nem szoktál ilyen helyzetbe kerülni.
De az is lehet, nagyon is ismerős a tehetetlenség, kontroll vesztettség érzése. Ebben az esetben azt javaslom, próbálj magadhoz türelmes lenni, hiszen Neked is sikerülhet előre lépegetni, változtatni ezen a helyzeten! 😊
Szerző
Szabó Krisztina vagyok, SzomatoDráma szakember, Játékvezető és egyéni konzulens. A munkám révén sok éve kapcsolatban állok emberekkel. Az a tapasztalatom, hogy a mentális egészséget már az is nagyban befolyásolja, ha valakivel őszintén megoszthatjuk, ami bánt vagy feszít belülről. .
Szabó Krisztina
