Csecsemőkortól kiindulva
Már csecsemőkorban megtanuljuk szüleink (gondozóink) válaszreakcióiból, hogy szükségleteinknek, érzelmeinknek van e helye a világban. Egészséges szülő-gyermek kapcsolatban ez a reakció a szükségletek kielégítésére irányul. Gondoskodó odafordulással, megértéssel (a szülő megjelenik, ha gyermeke sír, éhes, fél) elismeri azok érvényességét, jogosságát.
Azonban sokszor tapasztalhatjuk (már gyerekkorban is), hogy az érzéseinket érvénytelenítik. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos helyzetben a másik fél az érzéseinket, gondolatainkat figyelmen kívül hagyja, elutasítja, vagy elbagatellizálja.
Ilyenkor gyakran találkozhatsz hasonló mondatokkal:
❌ „Ne legyél már ilyen érzékeny!”
❌ „Nem kell ilyen komolyan venni!”
❌ „Túlreagálod.”
❌ „Ugyan már, lehetne ettől rosszabb
is.”
❌ „Biztos, félreértetted.”
❌ „Mindenből nagy ügyet csinálsz!”
❌ „Ne legyél szomorú, dühös,
csalódott…”
❌ „Ne sírj!”
Segítő szándék? Igen vagy nem?
Mindez lehet, segítő szándékkal történik, de ezzel a legkevésbé sem segítünk a másiknak.
A viselkedéssel is lehet érzelmeket érvényteleníteni, vagy azok nemtetszését kifejezni. Például azzal, ha valaki látványosan nem figyel ránk, forgatja a szemét, vagy otthagy, miközben próbáljuk vele megosztani érzéseinket. Ezek a legtöbbször nem tudatos reakciók a másik fél részéről.
Sokan nem tudják kezelni a saját, és mások negatív érzéseit, és így próbálnak meg átlépni, túllépni a megterhelő helyzeten.
Ha valakinek az érzéseit gyakran érvénytelenítik, megtanulja azokat leválasztani, hiszen az elutasításának és a nem megértésnek az az üzenete, hogy „valami baj van veled”, és ettől még rosszabbul érezheti magát az ember.
Mindezzel csökken a magabiztossága, az önbizalma, és a másokba vetett bizalma is.
Elismerés?!
Mindannyiunknak szüksége lenne rá, hogy gondolatainkat, érzéseinket, megéléseinket megoszthassuk, és elismerjék, megértsék azokat!
Tehát, fontos lenne, hogy validáljuk mások érzéseit, még akkor is, ha nem értünk vele egyet. Hiszen, ha érvényesnek tekintjük (rendben, te ezt érzed) a másik ember érzéseit, megindulhat a kommunikáció a két fél között, és a továbbiakban lesz lehetőség elmondani, hogy miért pont azt érzi valaki, amit érez. Megnyílhat egy elfogadóbb, megértőbb kapcsolódás lehetősége egymás felé.
Megfigyelheted, reagálsz-e hasonló mondatokkal, vagy esetleg érvénytelenítik hasonlóképpen a Te érzéseidet?
A SzomatoDráma játékokban fontos szerepe van az érzelmeknek, érzéseknek. Az egyéni konzultációban és a csoportos játékokban lehetőséged van felismerni, és kifejezni ezeket az elzárt érzéseket. Rátalálhatsz azokra a régi történetekre, amelyek befolyásolják és meghatározzák a működésed, megakadályozzák testi-lelki jólétedet. Azt tudja megmutatni egy játék, hol van az elakadás, a testi tünet, vagy betegség kiinduló pontja, honnan ered.
Igazi transzformáló, gyógyító ereje annak van, ha az érzéseinket felismerjük, érvényesítjük, megéljük, kifejezzük, majd hagyjuk lehullámozni, elcsendesedni azokat.❤️
Szerző
Szabó Krisztina vagyok, SzomatoDráma szakember, Játékvezető és egyéni konzulens. A munkám révén sok éve kapcsolatban állok emberekkel. Az a tapasztalatom, hogy a mentális egészséget már az is nagyban befolyásolja, ha valakivel őszintén megoszthatjuk, ami bánt vagy feszít belülről. .
Szabó Krisztina
