Vajon tisztában vagyunk vele mit is jelent?
Sokszor hallani ezt másoktól: “önismereti munkát folytatok”, vagy “dolgozok magamon”. (Utóbbit, emlékszem, én is mondogattam régebben, mert meg akartam változni. Ma már inkább kíváncsisággal tekintek az önismereti folyamatra. Hogyan lettem ilyen, amilyen vagyok?) Az előbbi mondatok úgy hangozhatnak, mintha erőfeszítésbe vagy munkába kerülne megismerni magunkat, és olyan dolgokat kellene feltárni lelkünk legmélyebb rétegeiből, amelyekkel nem vagyunk jóban. Mintha valahonnan valahová el kellene jutni…
Sokan azt is gondolhatják, jól ismerik önmagukat…
Én hirtelen haragú, szókimondó, visszahúzódó, stb. vagyok. De ez csak egy pici része önmagunk ismeretének.
Az önismeret nem az, hogy mit gondolunk, vagy hiszünk önmagunkról.
Az önismeret egy belső folyamat eredménye, melynek során önmagunkat tárjuk fel, visszanyúlóan régi, akár nem tudatos időszakokra is. Megismerjük, és közel kerülünk érzelmeinkhez, érzéseinkhez, újra átéljük azokat. Az érzelmek megélése és validálása eredményeként felismerhetjük, hogy bizonyos “rossznak” vélt tulajdonságainkat, vonásainkat nem kell szégyellni, vagy rejtegetni, sőt! Elfogadással erőforrássá lehet alakítani azokat.
Felfedezzük működésünk mozgatórugóit, hátterét. Megérthetjük, hogy bizonyos helyzetek, emberek, miért hoznak ki belőlünk adott érzéseket, gondolatokat és viselkedést.
Segít abban is, hogy önbecsapás, és önámítás helyett, őszinték lehessünk magunkkal.
Ez a folyamat sokszor nehéz és fájdalmas, de felszabadító is egyben!
Az önismeret egy utazás önmagunk értése, és megértése felé, melynek során eljuthatunk oda, hogy békét kötünk magunkkal. Hogy megérezzük, megértjük és megélhetjük azt, hogy valójában jól vagyunk, ahogy vagyunk.
A SzomatoDráma egy öngyógyító-önismereti módszer.
Arra ad lehetőséget, hogy (ha csak lehet) testi tünetekből, érzetekből kiindulva a játék során testi-lelki összefüggéseket fedezzünk fel. A játék célja nem a fizikai tünetek kezelése, vagy a lelki problémák megoldása, hanem sokkal inkább a játékosság, a kísérletezés, és hogy aktív, cselekvő részese lehess az életednek. Kapcsolatba kerülhessünk általa újra a saját testünkkel, és lelkünk olyan rétegeivel, amelyekkel nem vagyunk jóban. Félrerakott régi érzések, régi, fájó történetek elevenednek meg sokszor a szőnyegen.
Önszeretet, önegyüttérzés, önelfogadás átélésével, kapcsolati világunk harmonizálásával újra lehet indítani szervezetünk öngyógyító folyamatait. Ezáltal ennek egyfajta következménye lesz a tünetek enyhülése, megszűnése.
Én az önismereti utamon (többek között) egy hosszú ideje tartó, makacs testi tünet miatt indultam el, melynek okát és eredetét kerestem. A különböző alternatív gyógymódok és orvosi kezelések nem szüntették meg a tüneteket véglegesen. Ezzel kapcsolatban számomra a SzomatoDráma játékok hozták meg a változást. A sokévi ellenállást, az elkeseredést és tünetmentesítést felváltotta a kíváncsiság. Vajon milyen fontos üzenete lehet a tünetemnek, ha ilyen kitartóan velem van? Már ezzel az új hozzáállással elkezdődött maga, az átalakulás. Sok felismeréssel lettem gazdagabb általa. Ahogy elcsendesedik bennem a sok belső konfliktus, úgy enyhül a testi tünetem is.
Szelídebb, elfogadóbb lett a “viszonyunk”. Azt mondhatom: békét kötöttünk egymással.
Biztosan Te is többször hallottál és olvastál arról, hogy az érzelmek megengedése és átélése milyen hasznos a saját testi-lelki jólétünk érdekében. A ki nem fejezett érzelmek, képesek testi tünetek formájában felszínre törni. Talán önismereti utunkon is gyorsabban haladunk, ha a gondolataink helyett az érzéseinkre fókuszálunk, és megtaláljuk a köztük lévő összefüggéseket. Hiszen minden érzésnek helye van, és minden érzelem számít! Az érzelmek nagyon fontosak, nem véletlenül alakulnak ki. Céljuk az, hogy segítsenek minket valamiben! Tájékoztatnak arról, mi történik körülöttünk és bennünk, és hogyan viszonyulunk ezekhez a történésekhez. Test és érzelmek kéz a kézben járnak, mert állandó kapcsolatban vannak. A düh jelentheti azt, hogy valaki átlépte a határainkat. A félelem pedig azt, hogy valami túl sok, nem tudunk vele megküzdeni, nem bírjuk el. .
Az érzelmek nagyon fontosak, nem véletlenül alakulnak ki. Céljuk az, hogy segítsenek minket valamiben! Tájékoztatnak arról, mi történik körülöttünk és bennünk, és hogyan viszonyulunk ezekhez a történésekhez. Test és érzelmek kéz a kézben járnak, mert állandó kapcsolatban vannak. A düh jelentheti azt, hogy valaki átlépte a határainkat. A félelem pedig azt, hogy valami túl sok, nem tudunk vele megküzdeni, nem bírjuk el. .
Szerző
Szabó Krisztina vagyok, SzomatoDráma szakember, Játékvezető és egyéni konzulens. A munkám révén sok éve kapcsolatban állok emberekkel. Az a tapasztalatom, hogy a mentális egészséget már az is nagyban befolyásolja, ha valakivel őszintén megoszthatjuk, ami bánt vagy feszít belülről. .
Szabó Krisztina
